A konyhai munkalapokat bizonyos időközönként nem árt cserélni, vagy a karcolások és vágások miatt, vagy csak azért, mert már nem tetszik a meglévő. Bár a legtöbb embernek valamilyen fából – vagy legalábbis ahhoz hasonló – anyagból készült konyhapultja van, gyakran előfordul, hogy epekedve nézünk egy gránit pultra, hiszen nemcsak elegáns, de egyfajta státuszszimbólum is. Idehaza még nem igazán ismert, de külföldön már komoly kihívója akadt a gránitnak, ami nem más, mint az olcsóbban előállítható kvarc kompozit. Na, de pontosan mi is a különbség a két anyag között?

A kvarc kompozit 90-94%-ban kvarcból, valamint 6-10%-ban magas szilárdságú poliészter gyantából gyártott anyag. A poliészter gyantát azért teszik hozzá, hogy csökkentsék a porózusságát és növeljék a rugalmasságát. Hiába nem természetes alapanyagról van szó, rendelkezik a kvarc előnyös tulajdonságaival, mint például az ellenállósággal és keménységgel. A gránit ezzel szemben egy mélységi magmás kőzet, ami gyakran nem jut ki a felszínre, így sokszor a magmakamrában szilárdul meg és nem hiába szeretik annyira alkalmazni mind a belsőépítészetben, mind a temetkezésben, rendkívül tömör és ellenálló anyagról van szó, ami az időjárás viszontagságaival is jól megbirkózik.

A kvarc kompozit előnyére szól, hogy mivel mesterséges módon készül, a technika fejlődésének köszönhetően, szinte megszámlálhatatlanul sok színben előfordul. Rugalmasságának hála, könnyen kialakítható belőle egyedi elképzeléseink, de például az sem okoz problémát, hogy a mosogatótálcát egybe öntsék a munkalappal, ami a gránit esetében elképzelhetetlen. További előnye, hogy a hozzáadott gyanta miatt nem porózus, így nem kell aggódni, ha valami kiömlik rá, mert könnyen és higiénikusan meg lehet tisztítani. Kvarc kompozit esetében a baktériumoktól sem kell tartanunk, hiszen nincsenek apró bemélyedések vagy rések, amikben megtelepedhetnének, a tükörsima felületet egy törléssel baktérium mentessé tehetjük. Tartósságát mutatja, hogy mindennapi használat mellett is nehezen lehet tönkretenni, minőségéből adódóan rendkívül kemény anyag.

Bár eddig szinte tökéletes alapanyagnak tűnik a kvarc kompozit, mint mindennek, neki is van hátránya. Ezeket a munkalapokat csak bizonyos méretben gyártják, így számolni kell azzal, hogy az összeillesztéseket nem tudjuk tökéletesen eltüntetni, valamint rendkívül érzékeny a hőre. A gránittal ellentétben, vigyázni kell a forró edényekkel, mert hirtelen hőmérsékletváltozás hatására a kvarc megrepedhet vagy megolvadhat. Ezen kívül a napfénnyel sincs túl jó viszonyban, erős természetes fény hatására ugyanis elszíneződhet és sajnos mindemellett nagyon drága is, ha összehasonlítjuk a többi alapanyag árával, bőven viszi a prímet.

A gránit egyik nagy előnye, hogy nemcsak sok féle színben fordul elő, de nincs két ugyanolyan mintájú munkalap és 100%-ban természetes anyag. Ha megfelelően bánunk vele, életünk végéig is kitarthat, nyugodtan vághatunk és szeletelhetünk a felületén, semmi nyoma nem fog maradni és az erős napfénytől sem kell tartanunk. Hátránya, hogy tömörsége miatt az egyedi igényekre való szabásért többlet költséget számolhatnak fel, ezen kívül néhány évente nem árt impregnálni a gránitot, hogy ne okozzanak problémát a kiömlő folyadékok.

Összegezve tehát, mindkét alapanyag rendkívül kemény, egyik sem porózus és rengeteg színben előfordulnak, a kvarc kompozitnak mégis jelentősen több hátránya, van mint a gránitnak, ezért teszik le sokan voksukat az utóbbi mellett.