Ha tömören szeretnénk meghatározni az ornamentika jelentését, akkor ezen kifejezés tulajdonképpen a díszítőelemek összességét jelenti. De vajon mi lehet a síron vagy sírkövön díszítőelem és mióta díszítjük elhunyt szeretteink sírhelyét?
Az ornamentika története régebbre nyúlik vissza, mint ahogy azt gondolnánk, ugyanis már időszámításunk előtt háromezer évvel is megfigyelhető volt Egyiptomban. Az első motívumok vallási eredetűek voltak, isteneiket fantasztikus alakban vésték a sírboltokra és a természet erőit is szimbolikusan ábrázolták. Később a növény- és állatvilágból is egyaránt vettek át mintákat, mint például a pálmalevelet, nílusi rózsát, oroszlánt és kígyót.
Az ornamentika folyamatosan fejlődött, egyre tehetségesebben ábrázolták a növényvilágot, a bizánci stil alatt (Kr. u. 400-600) pedig már a geometrikus vonaldíszeket is alkalmaztak, a reneszánsz alkonyán a kevert minták voltak jellemzőek. Minden nemzet saját tetszése szerint alakított ki új díszeket vagy formált a régieken.
Sírköveknél általában lapos ornamentikáról beszélünk, ami azt jelenti, hogy a díszek nem domborodnak ki a felületből.
Szerkezet szerint három csoportra lehet osztani:
Geometriai: Egyenes vonalakból és körökből áll, leginkább a görögök és az arabok használták és használják a mai napig is művészetükben. Nálunk ez a csoport az arabeszk nevet viseli és legtöbbször könyvek díszítéséhez használták;
Szerves vagy szabad: Olyan minták, melyeket a szerves világból vettek át, tehát a különféle növények és állatok;
Geometriai alapon nyugvó szerves ornamentika.
Ha ismét röviden szeretnénk válaszolni a kérdésre, akkor tulajdonképpen bármi dísznek számít a síron, ami nem az elhunyt neve, születési- vagy halálozási éve.
A sírköveknél általában nem javasoljuk azok túldíszítését, mivel szerintünk elsősorban nem a sír szépsége, hanem az elhunyt méltó búcsúztatása és emlékének megőrzése a célunk, ezért egyszerű, letisztult mintákat szoktunk alkalmazni díszítéskor. Az általunk is sokat használt, leggyakoribb díszítő elemek közé tartozik a kereszt, a rózsa, a gyertya, esetleg egy rövidebb idézet, de sok ügyfelünk az elhunyt szerette arcképét gravíroztatja a megrendelt síremlékre. Díszek nem feltétlenül csak az előbb felsoroltak lehetnek, díszítő elemként szoktuk alkalmazni amikor a sírkő oldalait nem egyenesre, hanem enyhén hullámosra vagy esetleg teljesen más, mondjuk szív vagy egyéb alakzatú mintára faragjuk. Ehhez persze meg kellett találnunk a megfelelő alapanyagot, mint például a gránit, ami alkalmas a gravírozásra, tömör és tartóssága miatt nemcsak a díszek, de maga a sírkő sem megy tönkre az évek alatt.